2016. április 23., szombat

És akkor ti most elváltatok?

Figyelem!

Személyes ihletettségű bejegyzés következik!

Többnyire mások történetei késztetnek bejegyzés írásra, bár volt már olyan történet egy évvel ezelőtt, ami éppen rólam szólt, hát most ismét egy ilyen következik.

Valaki feltette nekem a címben szereplő kérdést nemrégiben.

                                                        "És akkor ti most elváltatok?"

Hogy miért kérdezte?!
Mert egy átmeneti időre, több ezer kilométerre költöztem a férjemtől.
Az emberekben ilyenkor az első gondolat, hogy bizonyára megromlott a kapcsolat köztük és elváltak.
Esetünkben azonban nincs szó se elromlott kapcsolatról, se válásról.

"Na, de akkor hogy van az, hogy külön éltek?"- hangzott a következő kérdés.

Hát lássuk csak, hogy is lehet ez!?

Bort iszik és vizet prédikál??????


Életem a képzeletbeli felező vonalhoz érkezett, pár nap múlva betöltöm a 49. évet és belekezdek az 50. évembe. Már érlelődött bennem pár éve, hogy valahogy változtatni szeretnék az életemen. A gyerekeim kirepültek, a munkám már jó ideje nem okoz örömet (na nem a coaching, volt nekem mellette egy másik foglalkozásom is íróasztal mellett), nem vagyok eléggé motivált, fizikailag sem vagyok jó állapotban. Szóval olyan kiadós életközépi válság féle.....hiába a Coach is csak ember!

A coachingban az egyik leggyakoribb probléma, amin az Coachee nem tud egyedül átlendülni, éppen az életközépi válság.
Hát hogy néz az ki, hogy segítek az ügyfeleimnek túllendülni ezen a válságos időszakon, biztatom őket, hogy lépjenek ki a komfort zónából, kezdjenek új dolgokba, keressenek új célokat, aztán én magam pedig ücsörgök a komfort zónámon belül és sajnálgatom magam?!

NEM. NEM, ezt nem tehettem!

Példát kellett mutatnom!

Döntöttem tehát tavaly év végén, elköltözöm egy másik országba, megismerkedek egy másik nyelvvel, másik kultúrával, keresek új kihívásokat, amik majd inspirálnak újabb célok kitűzésére.

De hát én nem vagyok szingli!

Tavaly már 30 éve volt, hogy összekapcsolódott az életünk a férjemmel, azóta nem is igen voltunk egymás nélkül, az élet minden területén szorosan összefonódtak a mindennapjaink.

Ilyenkor sok ember retteg, hogy mi lesz, ha a másik megtudja, mire készül, talán tönkremegy a kapcsolatuk, talán szakítanak..... Éppen ezért mondanak le sokan az új kihívásokról és törődnek bele, hogy most már mindig unalmas, céltalan életük legyen.

Amikor előálltam a döntésemmel, hogy én valami új dologba akarok kezdeni, mégpedig több ezer kilométerrel odébb, biztos voltam abban, hogy a párom nem esik kétségbe, nem kezd el zsarolni, nem hagy el. És valóban.....

Mert egy igazán jó párkapcsolatban van igazi szabadság!

Meglepte az ötlet, az biztos, de mert igazán szeret, inkább a döntésem okai, a cél érdekelte, s hogy mit várok ennek a változásnak a hatására. Aztán átgondolta, hogy ő hogyan akarja a saját életét alakítani az én változtatásom ismeretében. Ő úgy döntött akkor, hogy egyelőre nem tart velem.
És ez így van jól...

Mert bár egy pár életében nagyon sok a közös pont, a közös cél, kellenek a közös élmények, sikerek, de akkor lesznek igazán boldogok, ha mindkettőjük ura marad a saját életének, és úgy hozhatja meg a döntéseit, hogy a másik támogatja ebben.
Ha valaki igazán szeret, akkor odafigyel a párjára, észreveszi rajta a jeleket, hogy a másik nem érzi jól magát a jelenlegi életében. És azt is tudja, hogy ennek válságnak az oka nem a kettejük kapcsolatában keresendő.

A szabad madár mindig hazaszáll


Az igazi szabadság éppen abban rejlik, hogy ha repülni akar a másik, akkor hagyom repülni.
Örülök a szárnyalás közben érzett boldogságának, hisz a repülés után, megújulva úgyis visszatér, s boldogabbak leszünk, mint korábban.
Egy másik lehetőség, hogy nekem is kedvem támad a szárnyaláshoz és én is repülök vele, s együtt hódítjuk meg a végtelent.
De még az is lehet, hogy én nem repülni, nem is maradni vágyom, hanem a tengereket akarom meghódítani és abba az irányba indulok, amíg a párom repül.
De mindketten tudunk a másikról végig (és ez a mai eszközrendszerrel már majdnem olyan, mintha nem is lenne köztünk távolság), boldogok vagyunk, ha látjuk, hogy ő új erőre kap és biztosak vagyunk egymás szeretetében és abban, hogy az utunk közös, még ha látszólag egy ponton kettévált is, de valahol a távolban újra össze fog kapcsolódni.

A nyitott házasság valami más!

Félreértések elkerülése végett fontos tisztáznom valamit.
Az általam fent leírt szabadság a kapcsolatban nem azonos a nyitott házassággal.
A fizikailag, átmenetileg külön élés egy igazi szeretet kapcsolatban nem jelent egyik fél részéről sem igényt arra, hogy egy harmadik-negyedik fél is belépjen!
Mert NEM, nem a kapcsolatunk romlott el, csak az adott pillanatban, a saját céljaink megvalósítása érdekében, átmeneti időre, fizikailag távol kerülünk egymástól, de a lelkünk nem távolodik, sőt, a másik távolléte megerősíti bennünk, hogy összetartozunk.

Kívánom Önnek kedves Olvasóm, hogy igazi szeretet kapcsolatot tudjon kialakítani a párjával, amely szabadságot ad és nem gúzsba köt, nem birtokol!


                                                             Kóbor Virág, az Ön Life-coach partnere,
                                                             virag.kobor kukac gmail.com



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése