2015. május 11., hétfő

"Hol a boldogság mostanában?"

"Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában."

Mondja Petőfi Sándor a Téli világ című versében.

De tényleg kedves Olvasóm, mindenki, folyamatosan keresi a boldogságot, és vajon megtalálja?

Olyannak tűnik a boldogság, mint Samuel Beckett Godotra várva című művében Godot Úr.
Estragon és Vladimir meg van arról győződve, hogy létezik. Kitartóan "várnak" rá, ám Godot Úr sosem jön el. Nem tudják pontosan milyen Godot Úr, hol van, hol kellene találkozni vele, csak várják, várják és várják az eljövetelét.

Mi mindannyian úgy sejtjük, hogy van boldogság, nem tudjuk pontosan megfogalmazni milyen is az, mitől is következik majd be, csak azt, hogy valami nagyon jó állapot lehet, és reméljük, hogy elérjük.

Mi is a boldogság pontosan? Hogyan és hol lehet elérni? 

Tényleg nem tudjuk, hogy mi segít bennünket a boldogság állapotához? És, hogy mi akadályoz?



Estragon és Vladimir vajon akkor sem találkozott volna Godot Úrral, ha ők tettek volna valamit a találkozásért, és nem csak passzívan vártak volna az eljövetelére?




Jó-jó! - mondhatja most a kedves Olvasó - de én teszek érte. Kitűzök célokat, teszek a céljaimért, még el is érem őket többnyire. És mindig azt gondolom, hogy ha ezt a célt most elérem, akkor bekövetkezik az áhított boldogság. Aztán elérem a célt, egy pillanatnyi örömet valóban érzek, aztán elillan és megint csak a vágy marad a boldogság után, s minden kezdődik elölről. Hát akkor meg mi az oka, hogy mégsem érem el a tartós boldogság állapotát?!

Megnyugtathatom Önt kedves Olvasóm, helyesen teszi, hogy célokat tűz ki maga elé és azokat elérve rövidebb-hosszabb időre átéli rendre a boldogság pillanatait. Az is jól van, hogy aztán ez az érzés alábbhagy, s újra érezzük a hajtóerőt, hogy újabb célok után indulva újabb és újabb boldog pillanatot szerezzünk magunknak.

Tanulságos történet lufikkal!

Ahhoz azonban, hogy a két cél között is átéljünk boldog pillanatokat, ezáltal szinte folyamatosan a boldogság állapotában leledzünk, szükség van még valamire. Adnunk kell másoknak, örömet szerezni a szűkebb és tágabb környezetünknek.

A minap olvastam egy nagyon érdekes történetet, amely nagyon szemléletesen és érthetően mutatja meg, hogy miért nem érik el oly sokan az áhított boldogságot. Felidézem most Önnek kedves Olvasó, és biztos vagyok abban, hogy amint elolvassa, a homlokára fog csapni, hogy milyen végtelenül egyszerű a titok!

"Egyszer egy 50 fős csoport vett részt egy előadáson. Az előadó egyszer csak megállt a beszédével, és úgy döntött, inkább egy gyakorlattal szemlélteti a mondanivalóját. Adott minden résztvevőnek egy-egy lufit, és arra kérte őket, írják rá a nevüket. Majd összegyűjtötték a lufikat, egy másik szobában. 
Ezután arra kérték a résztvevőket, hogy mind menjenek be egyszerre a szobába és 5 percen belül keressék meg a saját nevükkel a lufijukat. Mindenki kétségbeesetten kereste hát a saját lufiját, lökdösődtek, totális káoszba fúlt az egész.
Így végül senki nem találta meg a saját lufiját.
Most arra kérték őket, hogy szabadon válasszanak egy-egy lufit, és adják oda annak a személynek, akinek a neve rá van írva. 
Néhány percen belül mindenkinek meglett a lufija.
Ekkor az előadó így szólt: "Pontosan ez történik velünk az életünkben is. Mindenki kétségbeesetten keresi a saját boldogságát, nem tudván, vajon hol lehet. 
A saját boldogságunk viszont mások boldogságában rejlik. Adj másoknak boldogságot, és megtalálod a sajátod. 
Ez az emberi élet értelme..."

Nos? Ugye, hogy milyen egyszerű ez?

Adj többet s légy egyre boldogabb!

Nap mint nap adhatunk egymásnak támogatást a közben is, hogy a céljaink elérésén fáradozunk. Egy kedves elismerő mondat, egy apró ajándék, egy kis idő és figyelem a másik felé, egy simogatás, vagy egy szívesség formájában. S ezzel már be is aranyoztuk a másik napját, miközben annak öröme, hogy látjuk felderülni a másik arcát a saját napunkat is jobbá teszi.
Így jobb kedvvel és több energiával folytathatjuk utunkat kitűzött célunk felé.

Ismerek számos olyan embert, aki minden tevékenységével, egész munkásságával folyton ad az embereknek, s "furcsa" módon mindeközben nem gyengébb és fáradtabb a sok adástól, hanem egyre jobban kivirágzik, egyre energikusabb és egyre boldogabb.
És ők nem olyan híres személyek (még!), mint Teréz Anya, hanem teljesen hétköznapi köztünk élő személyek.

Közülük kettőt szeretnék itt most név szerint kiemelni, a teljesség igénye nélkül, mert nagyon nagyra becsülöm őket, s megismerésük Önnek is adhat egy kis pluszt kedves Olvasóm.



Az egyikük a testvérem Szoó Judit író, aki megalkotta a Kilófaló életmód rendszert, mellyel emberek százainak segít, hogy jobban érezzék magukat a bőrükben. E mellett pedig nap mint nap ad egy-egy "napsugaras bejegyzést az ő Toscánájából", melyek olvasása közben kivirul a lelke olvasóinak, miközben maga is egyre szebb, fiatalosabb és sikeresebb.




A másik hölgy Vörös Szilva, konzulens, tanácsadó, tréner és író, aki a munkája során, szintén több száz embernek nyújt segítséget naponta, hogy elérjék kitüzött céljaikat, S mind emellett naponta ad egy-egy apró "boldogság bon-bont" ismerőseinek, és ismeretleneknek a különböző közösségi médiákban, amit látva az embernek aznapra mosolygós lesz a lelke és megerősíti bennünk, hogy az élet szép és élni érdemes. S bizony Szilva is, ellentétben a fizikával egyre szebb, fiatalabb és boldogabb.

Javaslom kövesse Juditot és Szilvát és biztosíthatom róla, hogy sok örömet fognak szerezni Önnek is!

Ha pedig szeretne elindulni a boldogság fent említett útján, hogy végre naponta élhesse át a boldogságot, ha szeretne sok-sok örömet adni és kapni, de nem tudja miképp vágjon bele, forduljon hozzám bizalommal, segítek elindulni ezen a gyönyörű úton.


                                                        Kóbor Virág, az Ön Life-coach partnere,
                                                        virag.kobor kukac gmail.com


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése