2014. szeptember 4., csütörtök

Amikor a hóhért akasztják

Kedves Olvasóm,

Robin Williams távozása óta, több mint 2 hete nem írtam bejegyzést.
Nem a megrendülés miatt, persze az is hatással lehet az emberre, ha a kedvelt színésze feladja, ilyenkor is jöhetnek olyan gondolatok, melyek megtorpantanak, rávilágítanak saját életünk problémáira, hogy Ő olyan sok emberen segített a filmjeivel, csak éppen rajta nem tudott segíteni senki.
Ám nekem ez csak egy csepp volt  abban a pohárban, ami az utóbbi hetekben túlcsordult.

A coach is csak ember!

Igen, a coach is csak ember, ő is elakad a saját életében időnként. Hát ez történt velem is.
Ilyenkor a Coach is keresi a segítő megoldásokat, a segítő könyveket, előadásokat, vagy segítő személyhez fordul.
Én is így tettem.

Nekem a testvérem -Szoó Judit, a Kilófaló életmódrendszer megalkotója - a Coach-om, ő tud átsegíteni az elakadásaimon, ő tud olyan kérdéseket feltenni számomra, amik hatására előbukkannak belőlem azok a gondolatok, amelyek "elbújtak" a tudatalattim rejtekében. Nem csoda ez, hiszen engem ő nagyon jól ismer, hamar rátalál a titkos ajtót nyitó kulcsocskára.

Nekem nem kell segítség, majd én megoldom egyedül!

Na de, mint mindenki más, én is úgy vélekedem, először megpróbálom magam, és csak akkor kérek segítséget, ha "egyedül nem megy". Persze, az esetek többségében, kiderül, hogy okosabb lett volna mindjárt az elején segítséget kérni, s már rég túl lennék a problémán. De mint tudjuk, az út a fontos, tehát bizonyára szükség van arra, hogy először elolvassunk néhány "okos" könyvet, meghallgassunk 1-2 előadást a témában, s csak ezek ismeretében üljünk le beszélgetni egy segítő személlyel, aki aztán előcsalogatja a már meglévő, és a probléma megoldásának keresése kapcsán megszerzett tudásunkat.


Az elhallgatásom igazi oka, a tesóm új könyve volt, a Tükör és Árnyék című "lélekkönyv".


Ahogyan mindenki ezen a világon, én is keresem a célt, amiért itt vagyok ezen Földön. Éppen itt, éppen most.
Általában egészen céltudatosan menetelek is az életben a kitűzött életcélom felé, ám időnként szükség van egy-egy megállásra, lassításra, átgondolására a történteknek. Van, akinek ezeket a megállókat valamilyen élet esemény adja, ennek hatására akad el és kényszerül átgondolni a pillanatnyi helyzetét.
Nekem most a könyvélményem parancsolt megálljt. Ez késztetett lassításra, arra, hogy átgondoljam hol is tartok éppen, rajta vagyok-e még a célom felé vezető úton.
Olyan önelemző módszerekről írt Judit, melyek többek között a közvetlen környezetünkben élőkkel való kapcsolatunk, konfliktusaink okait tárják fel. Én is azonnal belekezdtem az önelemzésbe a könyv hatására, ám ilyenkor az embernek szembe kell néznie önmagával, s ez nem mindig könnyű dolog! Hát én is megtorpantam egy rövid időre. Aztán felhívtam a tesómat, aki néhány "jól irányzott" kérdéssel, gyorsan helyére illesztette velem a "tükörképem" félrecsúszott darabjait.
A könyvbe, ami engem elgondolkodásra késztetett, bele olvashat Ön is és ha tetszik akár most azonnal megrendelheti itt!

Most pedig újra itt vagyok!

Bizony, visszatértem és folytatom a blogolást, hogy segítsek Önnek, Kedves Olvasóm, megtalálni a megoldást, ha elakadt az életében, vagy nem találja a hangot a családja valamelyik tagjával.

Az egyik felismerésem az volt amíg "hallgattam", hogy jobban itt kell lennem a jelenben, sokkal tudatosabban meg kell élnem a jelen pillanatot. Mert, ha a jövő miatt aggodalmaskodom, akkor a jelent nem élem meg, és csupán kesergésre alkalmas múlt lesz belőle. Ha viszont a jelenben élek és megbecsülöm a pillanatot, akkor örömmel idézhetem majd fel, amikor múlttá vált, s a jövő újabb és újabb szépségeket hoz majd anélkül, hogy erőltetnem kellene.

S most ajándékul álljon itt Önnek egy csodás vers. Csendesedjen el és élvezze!

                                                 Szeretettel,        
                                                                    Kóbor Virág, az Ön Life-coach partnere,
                                                                    virag.kobor kukac gmail.com


Reményik Sándor: 
Csendes csodák


Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát!
A mindennap kicsiny csodái
nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezed a szívedre,
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog!
Ez a finom kis kalapálás
nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat.
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? S hogy tükröződni
látod a vízben az eget.

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök.
Szitáló, halk sziromcsodák,
S rajtuk át Isten szól: JÖVÖK!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése